A szakmában eltöltött éveim alatt sohasem csak a használtautó piac alakulását követtem. A legkeresettebb, legjobb típusok és azok árai mellett mindig nagy érdeklődéssel figyeltem az autóipar aktuális újdonságait és fejleményeit is, részben azért, mert nagyon érdekel a téma, másrészt persze, ha holnap szalonból kigördül egy autó, arra holnapután már árajánlatot kérhetnek nálam.
Új tendenciák
Véleményem szerint nem az utóbbi néhány év volt a legizgalmasabb az autógyártás történetében, szinte csak azt figyelhettük, hogy a gyártók milyen új megoldásokkal próbálják meg csökkenteni a fogyasztást vagy milyen kütyükkel pakolják tele az autókat.
A következő néhány év viszont sokkal több érdekességet tartogathat, mert olyan kérdéseket kellene megválaszolni, amelyek teljesen megváltoztathatják az egész iparágat és a vásárlók igényeit.
Vajon az üzemanyagok árai elérik azt a szintet, amikor már inkább nem tankolunk? Az autóipar el tudja végre dönteni, hogy teljesen elektromos, hibrid vagy csak belsőégésű motorral szerelt autókat gyárt? Vagy a politika rákényszeríti a gyártókat egy döntésre? Egyáltalán visszajutunk oda, hogy a cégek egyáltalán le tudják gyártani, amit szeretnének?
Évente számos autót vásárolok fel Budapesten, valamint az egész ország területén és azt tapasztalom, hogy sok autós vált kisebb, alacsonyabb fogyasztású, olcsóbban fenntartható típusokra. Felmerült bennem a kérdés, hogy tudnánk-e importálni egy már sikeres modellt a távol-keletről?
Megjelenhetnének a kei car-ok az európai utakon is?
De mik is ezek?
A kei car „intézményét” a japán kormány hozta létre 1949-ben, azzal a céllal, hogy ösztönözze az autóeladásokat az országban.
Ez egyszerűen annyit jelent, hogy maximalizálták a gépjárművek méretét és teljesítményét, a vásárlók számára azonban kedvezményes adózással, csökkentett biztosítási és úthasználati díjakkal próbálták vonzóvá tenni őket.
Ha egy japán utcaképen európai szemmel nézve fura kis autókat látunk, akkor ezek azok, a kei car-ok. Aki még nem látott egy dokut sem Japánról, az képzeljen el nagyon sok Suzuki Alto vagy Smart méretű pici autót.
Keleten siker
A méretre és teljesítményre vonatkozó kritériumokat az évek során többször változtatták.
A jelenlegi szabályozás alapján csak azok az autók tartozhatnak ebbe a kategóriába, amelyek nem haladják meg a 3,4 m hosszúságot, 1,48 m szélességet és 2 m magasságot. A motorjuk – belső égésű esetén – nem lehet nagyobb 660 cc-nél, teljesítményük pedig 47 kW-nál (64 LE), de kaphatóak – lényegesen kisebb számban – elektromos változatok is.
Bár az adókedvezményekből az utóbbi időben visszavettek egy kicsit, Japánban a mai napig nagy sikernek örvend ez a kategória, köszönhetően az alacsony árnak, fenntartási költségnek és fogyasztásnak. Népszerűségüket jól mutatja, hogy még néhány éve is előfordult, hogy a tíz legnépszerűbb autó közül hét is ebből a kategóriából került ki.
Jelenleg egyetlen Japán gyártó sem engedheti meg magának, hogy ne legyen a palettáján legalább egy kei car. Daihatsu, Honda, Suzuki, Nissan, Mitsubishi, Mazda, Toyota vagy Subaru címkével – néha csak átcímkézve – egyaránt találunk az utakon ezekből az apróságokból.
Apró autók Európában?
A modell már több mint hetven éves, de figyelembe véve, hogy az autósok – főleg az ingázók és a városlakók – már most is nyitottak a kisebb méretű autók iránt, elképzelhető lehet, hogy apróbb módosításokkal (kizárólag elektromos motorokkal) a kei car-ok elterjednek Európában is.
Talán érdemes lenne megfontolni, mivel ez a megoldás nem csak az elektromos átállást segíthetné, de több millió embernek nyújthatna egy olcsóbban elérhető, fenntartható, a környezetre kisebb terhelést jelentő közlekedési megoldást.
